A pergola rendszerint lezárja a pihenő terét. A legtöbb pergolát épülethez csatlakoztathatjuk, de népszerű az önálló és a két építményt összekötő változata is. Többféle anyagból is készíthetjük őket, de a legtermészetesebb hatást a fa alkalmazásával érhetjük el. Úgy tájoljuk a pergolákat, lugasokat, hogy a déli órákban árnyékoljanak legjobban, előtte és utána engedjék be a napsugarakat.

Fontos, hogy az időjárással szemben ellenállóvá tegyük építményünket, mivel a felfuttatott növények eltávolítása nélkül nincs lehetőség az utólagos évenkénti kezelésre.



A fa pergolák oszlopait soha ne közvetlenül a talajba süllyesztve rögzítsük. A földbe fúrjunk legalább 20 cm átmérojű, 30 cm mély lyukakat, töltsük fel betonnal, majd ebbe ágyazzuk bele a készen vásárolt fém oszloptartó vasakat. Ha a faoszlopokat nem betontuskókba ágyazott vasalatokra, a talaj felszíne fölé, hanem közvetlenül a talajba mélyítve állítottuk fel, ne feledkezzünk el arról, hogy még a legjobb konzerváló réteggel bevont oszlopvégek is hamar korhadásnak indulnak.



Az építésnél ügyeljünk arra, hogy a pergoláknak, lugasoknak a saját súlyukon túl a felfutó növényzetet is el kell bírniuk. A méretüket a pihenő nagysága határozza meg (a tartóoszlopok vagy pillérek közötti távolság legalább 3 méter legyen). Azt is figyelembe kell vennünk, hogy a pergoláról lecsüng a növényzet, így csökkenti a belmagasságot. A pergolát tehát legalább 250 cm magasra tervezzük, hogy mindig maradjon legalább két méter tiszta belméret, hiszen az ennél alacsonyabb pergolák nyomasztóan hatnak.

              

A pergolák, lugasok és virágrácsok befuttatására a következő növényfajokat használjuk: iszalag (Clematis), trombitafolyondár (Campsis), borostyán (Hedera), lonc (Lonicera), vadszőlő (Parthenocissus), lilaakác (Wisteria).
A pihenőkertbe legjobban a fából készült kerti garnitúra illik. A keményfából levő vastag, rusztikus asztal, szék jól ellenáll az időjárás romboló hatásának. A nád is a természetes anyagok közé tartozik. 

Fotók: www.flickr.com