Az emberiség történetének egy fontos jellemzője volt a kő mint építőanyaghoz való viszonyunk. Őseink igazán időtálló épületeket a környékükön található kőfejtők anyagából tudtak készíteni.

A szépet elképzelni, megálmodni és megvalósítani, ma már nem is olyan lehetetlen.

Úgy négy-öt évvel ezelőtt kezdődően - a mediterrán ízlésvilág betörésével párhuzamosan indult fejlődésnek a hasított, illetve tört felületű kövek felhasználásának máig tartó növekedése.Az addig a piacon szinte egyeduralkodó ürömi bánya termékei mellett megjelentek a karmacsi, keszthelyi és az eplényi hasított homok-  illetve mészkövek.

Jelen sorok írója teljes tisztelettel ugyan, ám igen határozottan arra szeretné bíztatni alkalminak szánt írásával olvasóit, hogy lehetőségeikhez képest, minél inkább törekedjenek otthonaik belső tereinek megformálásában, megkomponálásában a természetes anyagok, így a természetes kőburkolatok alkalmazására, felhasználására.

A mai kor építészetében a természetes kövek ismét reneszánszukat élik. Ellentétben a szürke betontermékekkel, otthonunkat, környezetünket komfortosabbá, természetközelibbé formálhatjuk a természetes anyagok felhasználásával.

A kőkultúra hazai reneszánsza örvendetes módon oda vezetett, hogy egyre újabb kőfajták (lásd porphyr, szerpentin, kvarcit, gneiss, pala, mészkő, homokkő) jelentek meg a különböző kőkereskedések kínálatában is. Ez persze növelte a különböző anyagú, formájú és színű kőtermékek közötti választás szabadságát is, de - és ezt nem lehet eléggé hangsúlyozni - felelősségét is.